2017. július 8., szombat

ღ♥♥

Főoldal

Minden egyes lépéssel, amit tett, felszínre kerültek a rég eltemetett emlékek... visszament az időben egy pasihoz, aki egykor nagyon sokat jelentett neki.
Soha nem látta,érezte őt mégis nagyon jól ismerte.
A kétség bármily apró, a legszilárdabb hitet is megingatja.


ღ♥♥


Fájó szerelem

Mivel sosem ismertem a szerelmet, nem tudhatom, fáj-e, vagy sem. De nem tudom elképzelni, hogy az, ha szeretnek, tud annyira fájni, mint ha nem. És akarta, hogy ő szeresse. A szívét akarta. Akarta ezt a férfit, aki ismerte a szerelmet, aki tudta, mi az odaadás és a kötődés.Sokszor eltűrjük, hogy rosszul bánjanak velünk, csakis azért, mert annyira szeretnénk, hogy szeressenek és elfogadjanak bennünket, hogy azért bármire képesek vagyunk. Nagyon fáj, amikor rájössz, hogy nem számít, milyen keményen próbálkozol, vagy mennyire szeretnéd, hogy ez bekövetkezzen, az emberek egyszerűen képtelenek elfogadni olyannak, amilyen vagy. Azután megutálod azt az időszakot, amelyet arra vesztegettél, hogy megpróbáltál megfelelni másoknak, és elkezdesz azon gondolkodni, hogy mi lehet benned annyira visszataszító, amitől még csak el sem tudták játszani, hogy szeretnek.



Keserű ízű ébredés, hideg az ágyam, éget és úgy bánt, hogy más ölel ma át. 
Még keresi néha két kezed a szerelem és a képzelet, amin át a szívem visszaránt. 
Legyen álmod szép, hitem úgysem tépi szét a távolság mi közben ránk talált.  
Ha volna még, ha volna még egy percem helyre hozni, 
Ha volna még, ha volna még egy végső vallomás, 
Arról írnék dalt, hogy a szíved úgy szívembe mart, Soha nem gyógyít meg más. 
 Valaki más, ki mást ígér, lehet hogy még ma átkísér az éj kihalt hídján, ne félj. 
De üresen áll a másik part, idegen minden tér meg park, odaát csak bánat várna rám, 
de legyen álmod szép, hitem úgysem tépi szét a távolság mi közben ránk talált.


.
.
.
.
.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése